mostanában folyton a gyanafalva utcai régi házunk tetőtere jár a fejemben, fut a hétköznapi gondolatok hátterében mint egy film. 10 éves koromban kötöztünk el onnan. egészen részletesen emlékszem milyen ott lenni, a bútorok, a fények, minták, formák, mi hol volt, mintha a következő pillanatban akár benyithatnék az ajtón. és a biztonságra. meg az erőre és a kalandvágyra amit ott éreztem és ami átáramlik most a jelenbe.