kezd alattomosan begyűrűzni a hereráncolós karácsonyfíling, jó lenne kihagyni, igazából most nagyrészt időpocsékolásnak érzem.
“a watched pot never boils. lol.”
the circus
“None Of Us Are Free While One of Us is Chained.”
I fucking miss my home much.
(via osidiustheemphatic)
azt hiszem megtanultam (jobban) tisztelni az emberek döntéseit. ezzel viszont távol kerültem tőlük. egokila chapter 2.
mostanában folyton a gyanafalva utcai régi házunk tetőtere jár a fejemben, fut a hétköznapi gondolatok hátterében mint egy film. 10 éves koromban kötöztünk el onnan. egészen részletesen emlékszem milyen ott lenni, a bútorok, a fények, minták, formák, mi hol volt, mintha a következő pillanatban akár benyithatnék az ajtón. és a biztonságra. meg az erőre és a kalandvágyra amit ott éreztem és ami átáramlik most a jelenbe.
nem midenkinek kell az igazság. végülis nekem meg ez nem kellett soha.
(Source: digitalsolutions)
“When governments stop torturing and killing people, and when corporations stop abusing the legal system, then perhaps it will be time to ask if free-speech activists are accountable.”
—Julian Assange
“medium and message are melting into each other, unlike ever before.”
—douglas coupland
A gyorsan kérdező ember találkozik a szűkszavú kislánnyal:
- Hogyhívnakhovamészmitviszelakosaradban?
- ESZTERGOMBA.
